Nyomd Baby, nyomd

Épp egy iskolai kirándulásról hazafelé jövet filmekről beszélgettem osztálytársaimmal, mikor egyikük előjött egy filmmel, melynek címe Nyomd Baby, nyomd, akaratlanul is elgondolkoztam, vajon milyen élményre számíthatok. Egy hét után leültem megnézni azzal a tudattal, ha rossz, akkor majd abbahagyom. Elkezdődött egy elég bizarr autóban ülős jelenet, ahol az említett Baby a zenére tombol, ahogyan mindannyian titokban a négy fal között tesszük. Utána pedig egy eszméletlen autósjelenetet kapunk, amitől leesik az állunk. Nem azért jó mert házak omlanak le, vagy egy repülőt rántanak le az égről, hanem mert valódi hatást kelti. Egy jól megkoreografált autós üldözés sok farolással, ütközéssel és zenével.
A történet szerint Baby, aki a száguldás és a zene szerelmese, elköt egy autót, ami pont a város egyik , ha nem legnagyobb gengszterének kocsija, mi tele van tömve frissen lopott zöldhasúakkal. Innentől neki kell dolgoznia, mint sofőr minden „munka” alkalmával. Mikor törlesztett és kiszállhat, rátalál a szerelem és természetesen egy utolsó nagy balhé, mit muszáj teljesítenie, ha nem akarja holtan látni szeretteit.
A történet nincs túlgondolva, mit nem is hiányol az ember. Már az elején magával ragad a zene, mit egész film alatt hallani fogunk. Baby füle egy baleset során megsérült, minek „köszönhetően” zúg a dobhártyája és ennek zúgását a zenével nyom el. Amit Baby hallgat az maga a film zenéje is. Ettől a zene a film szerves részévé válik, ami egy csodálatos élményt ad a nézőnek. Szembe megy azokkal a bevett szokásokkal, miszerint, ha valami komoly történik akkor epikus zenére számíthatunk. Itt, ha elhalkul vagy eltűnik a dallam, azonnal tudjuk, hogy valami lényeges dologra kerül sor. Valamint minden cselekvés a ritmusára történik. Életemben nem láttam és hallottam még olyan lövöldözést, mint itt. Amikor a lövések összhangban vannak a zenével az valami elképesztő.
Szereplőgárdára se lehet semmi panasz. Ansel Elgort, kit minden lány ismer a Csillagainkban a hiba című filmből, olyan magabiztossággal hozza a magának való, különc srácot a maga kedves mentalitásával, hogy öröm nézni. Jamie Foxx olyan lazasággal hozzá az elborult, pszichopata rablót, hogy az valami bámulatos. Olyan feszültséget tud kelteni, mi már szinte tapintható. Egyáltalán nincs túltolva, aminek nagyon örülök. Kevin Spacey gyakorlatias ha egy kimért, hatalommal rendelkező embert kell hozni, szóval jó emberre bízták a feladatot.
//////////////////////SPOILER/////////////////////////
Érdekes belegondolni Baby számára mit is jelent a zene. Ez jelent neki menekülést a fájdalom elől. Nem hallhatta ahogy apja az édesanyját veri, később pedig a fülfájdalom elől, mit abban a balesetben szerzett, mikor szülei meghaltak egy autóbalesetben. A zene az egyetlen, mi normális életet nyújt neki.
//////////////////////////////////////////////////////////
Noha fenntartásokkal ültem le a film elé, pozitívan kellett csalódnom. Újabb példa, hogy a magyar címek olykor botrányosak és nem fedi a film valódi jellegét.