Ma, ha valaki azt mondja, hogy sci-fi, mindenki a Star Wars filmekre gondol elsőre. Az a világ, amit George Lucas felépített, és azt filmek, rajzfilmek, könyvek, játékok az évek során hosszú ideje bővítenek és mélyítenek, olyan történeteket, bolygókat és karaktereket mutatnak be, amikkel könnyű azonosulni és tanulságokkal szolgálnak immár 44 éve. Ez azonban nem az jelenti, hogy ez a trón megingathatatlan, hiszen ha eltekintünk a sci-fi világtól, az Erőtől, a fajoktól, akkor megkapjuk a már százszor látott jó és gonosz harcát.
Történetünk 10191-ben kezdődik, amikor Imperium uralkodója a Harkonnen-Háztól elveszi az Arrakis bolygó fennhatóságát és az Atreides-Ház kapja meg a jogot és feladatot arra, hogy az ott található, felbecsülhetetlen értékkel bíró fűszert kinyerje a birodalom számára. Azonban e sivatagos bolygó számtalan veszélyt rejteget, az ottani őslakosoktól, az embertelen hőségen át, az ott élő 400 méteres homokférgekig. Ugyanakkor egy ilyen hatalom megszerzése politikai fenyegetettséget is hordoz. Ez az intergalaktikus Trónok harca helyzetet még nehezíti egy jóslat, ami e világ megmentőjének eljövetelét jelzi. Minden azon múlik, hogy Paul, az Atreides család jövője fel tud-e nőni ahhoz, hogy a galaxis vezetője legyen.
Mitől is több a Dűne napjaink többi filmjétől?
Ma már egy filmre azt mondani, hogy látványos, nem jelent semmit. Egészen kis budgetből és helyes beosztással is lehet látványos filmet készíteni, ennek okán nem is degradálnám le ezt a mesterművet ilyen szavakkal. Ez a film nagyvászonra született! Amikor néztem, olyan szavak jutottak az eszembe, hogy gigászi, epikus, lehengerlő és magával ragadó. Egy egyszerű táj bemutatása, egy sima repülés, egy robbanás köröket ver minden más filmre, amit eddig láthattunk… és akkor még nem említettem a homokférgeket! A rendező, az elmondása szerint, csak e lények kinézetén egy évet gondolkodott, hogy azok jelenléte olyan csontig hatoló, és minden kétséget kizáró fenyegetést hordozzanak magukban, ami okán rettegik őket mindazok, akiknek nincsen semmi keresnivalójuk Arrakison; mindez Hans Zimmer zenéjével megtámogatva, ami már önmagában is kincs. A vizualitás és zene mit sem érne akkor, ha csak a szemünket akarná gyönyörködtetni a rendező. Olyan karaktereket, világot mutatott meg nekünk, amire minden sci-fi rajongó vágyik.
Ebben a filmben nincsen üresjárat, fölösleges és oda nem illő humorizálás, idétlen lények. Ezek azok az úgymond „hiányosságok”, amik láttán még inkább érződik, mennyivel többé válhat majd ez a világ, mint a messzi-messzi galaxis. Ami nagyon tetszett, hogy nincsen benne politikai korrektség. Rasszizmus elleni tüntetőleges karakterek, szexualitás, feminizmus. Minden a történetnek van alárendelve.
A karakterek megformálására Villeneuve olyan színészeket választott, mint Jason Momoa, Oscar Isaac, Josh Brolin, Zendaya, és Timothée Chalamet. Timothée játékára kifejezetten kíváncsi voltam, hiszen az V. Henrik című drámában nyújtott alakítása nagyon meggyőző volt számomra. Az ő hőssé válása nem a megszokott ívet követi. Az elhivatottság kezdetektől benne van, és bár még fiatal és nem annyira tapasztalt, minden döntését átgondolja, mint egy valódi vezető. Útja még sokáig tart, kíváncsian várom, milyen emberré válik a történet végeztével. A főszereplő mellett, mindenki más hozta, amit a karaktere megkívánt. Talán Zendaya karaktere az, akitől az ember többet várt az előzetesek láttán; csalódásra semmi ok remélhetőleg a második felvonás kifogja bontakoztatni. Amikor a történetet folytatását továbbviszik, akkor egy olyan univerzum épülhet ki, ami a Star Wars vetélytársa lehet.
Mindenkinek ajánlom, aki egy igényes, lebilincselő és tökéletesen megkomponált filmet szeretne megnézni. Mert ez az a mű, amire megérte sokat várni és megér minden forintot. És amíg a második részre várunk, kezünkbe vehetjük Frank Herbert papírra vetett Dűne sorozatát.